A Dárda hegye című film Jim Elliot megrázó életét eleveníti meg, a feleségemmel vasárnap délután végül ezt néztük meg. A film egy equadori misszionárius csapat, öt fiatal kersztény férfi, és családjuk története, akik egy Amazonas őserdeinek mélyén élő kis indián törzset akartak megmenteni. A törzs minden idegent megölt, senki sem tudott kapcsolatot teremteni velük korábban.
Két mondat ragadott meg a történetből. Az egyiket a főszereplő mondta a kisfiának, mikor az megkérdezte a végzetes utazás előtt, hogy vajon fogják e használni a fegyverüket, ha megtámadják az indiánok őket. A válasz megrendítő volt: kisfiam, nem használhatjuk, mert ők még nem ismerik a Mennybe vezető utat. Az öt férfi végül találkozott a törzzsel, de tragikus vége lett a találkozásnak. Mind az ötüket megölték. A másik mondat akkor hangzott el, amikor a főhös fia találkozott felnöttként apja gyilkosával. Az indián szenvedett, meg akart halni, és a fiú kezébe adta a dárdáját, amivel az apját ledöfte, várta, hogy az megölje őt. Akkor vallotta be, hogy ő vette el az apja életét.A fiú csak annyit mondott, hogy az apja életét senki nem vette el, azt ő adta oda.
Igen, valóban csodálatos, megrendítően gyönyörű - és még látványos is - a film. Elgondolkozásra készteti az embert. Mert Isten legeslegeslegelső akarata a SZERETET, amely akár fizikailag is kész odaáldozni magát. Keresztény Testvéreim: ez a mi küldetésünk! Ha nem is fizikailag (a mártírság nem mindenkinek adatik meg), de lelkileg feltétlenül, mindnyájunké. "Aki leteszi az életét énértem, az megtalálja azt." - mondta Jézus.
VálaszTörlésCsodálatos film, és a konklúzió is!
VálaszTörlés