Az 1 Korinthusiaknak írt levél 10.fejezetét olvasom. Érdekes, ahogy Pál apostol figyelmeztetve sorra veszi az állomásait egy kisiklott kersztény életének. Az egyiptomi kivonuláskor egy felhő alatt volt a nép, egy lelki kősziklából ittak, egy lelki eledelt ettek, mégis sokan elvesztek.
Mik is az állomásai a félresiklásnak? Először gonosz dolgokat kívántak. Kívánták Egyiptomot, az ottani életet, azokat a testi örömöket, amiket Egyiptom kínál. Mit is jelentenek ezek a számunkra? Azokat a táplálékokat, amit a világ fogyaszt, TV, világi filmek, zenék, amik ideig adnak örömet, de a műélvezet után csak üresség marad.
Se bálványimádók ne legyünk. A zsidók aranyborjút állítottak, és azt tisztelték a Mindenható Isten helyett, annak adtak hálát azért, hogy megszabadultak. Vajon ha az életedben jó dolgok történnek, kinek tulajdonítod? Iskolai végzettségednek, vagy szerencsének, vagy annak, hogy keményen dolgozol? Mi az, amitől várod az előrejutásod? A Róma levélben 1.fejezet, 23-26. Adta őket Isten tisztátalan gondolatokra a szívükben.
Az összes vallásban, amely bálványimádó, jelen van a tisztátalanság, a perverzitás, homoszexualitás. Ennek a szomorú útnak a következő állomása a paráznaság, majd Krisztus kísértése. Mit is jelent ez? Mikor Istent kísértjük, akkor kételkedünk az Úr jóindulatában. Azt gondoljuk, hogy Isten valamit rosszul tervezett meg, nem a mi javunkat akarja. Gondoltál már erre? Hát gyorsan térj meg ebből, mert jönnek a mérges kígyók, amiket gondoltál isten szándékairól, azok a gondolatok valósulnak meg. Végül ne zúgolódjunk, mert a pusztító hatalmat kap. A Biblia szerint "se pedig ne zúgolódjatok; miképpen őközülük zúgolódnak nemélyek, és elveszének a pusztító által"
"Hű az Isten, aki nem hagy minket feljebb kísértetni, mint amit elszenvedhetünk, sőt a kísértésssel együtt a kimenekedést is megadja"
